A nem rég az Azonnalin megjelent, "Miért van egyre több fiatal az LMBTQ-közösségben?" című írásomra számos reakció érkezett, köztük érvényes és kevésbé releváns kritikák. Ezekből - főképp az előbbiekből - válogatva válaszolok néhány felvetésre.

Az Azonnali nem tudományos folyóirat, az itt megjelenő írások terjedelmi határai máshova esnek. A cikkben emiatt csak az okfejtés követéséhez legszükségesebb információkat említettem, és így is hálás vagyok az Azonnali szerkesztőségének, hogy ezt a hosszú írást közölték. A nem-heteroszexuális orientáció kialakulásának okai sokrétűek, és még mindig nagyon keveset tudunk róluk.

A kritikusoknak igazuk van abban, hogy azért egy említést megérdemelt volna a

Prenatális hormonális hatás.

Arról van szó, hogy a magzatot fejlődése során, még az anyaméhben nemi hormon hatások érik. Ez a születés előtt történik, így amikor veleszületettségről beszélünk, a genetikai determináción túl a hormonális hatásokat is ide kell soroljuk. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a felnőttkori hormonális hatások a nemi orientációra nincsenek hatással, de a születés előtt az endokrin környezet ilyen megváltozása viszont hatást gyakorolhat a később kialakuló nemi vonzódásra.
Azonban még az olyan jelentős endokrin rendellenességek esetén is, melyek a magzat fejlődését komolyan veszélyeztették, és például a genitáliák nem megfelelő kifejlődéséhez vezettek, csak az alanyok 30-40%-a váltott szexuális orientációt, a többi heteroszexuális maradt. Ahogy a szakterület veterán kutatója, Jacques Balthazart írja:

a homoszexualitás valamennyi azonosított korrelátuma, amely a melegek és/vagy leszbikusok ontogenezisének atipikus endokrin környezetnek való kitettségére utal, csak gyengén kapcsolódik a szexuális irányultsághoz, és gyakran csak az egyik nemnél módosul megbízható módon.

Az endokrin környezet befolyással van a nemi orientációra, de hatása csak az extrém esetekben tapasztalt 30-40%-nak a töredéke.

A veleszületettség tényezői között van egy olyan, amit a kritikusok nem említettek, ez

az idősebb fiútestvér hatás.

Ez azon a megfigyelésen alapszik, hogy minél több fiúgyereknek ad életet egy anya, annál inkább nő a valószínűsége, hogy a később született fiú kistestvér meleg lesz. Ennek háttere még mindig nem pontosan ismert, azt gyanítják, hogy az anya speciális immunreakciója okozza. A jelenség csak fiúgyerekeknél figyelhető meg, lányoknál nem. Az immunreakció fellépése elképzelhető első terhességnél is, de ekkor valószínűsége kisebb.
A fiútestvér-hatás a modern nyugati társadalmakban mindenesetre korlátozott lehet, ezzel kapcsolatban elég csak az USA és Nagy-Britannia fertilitási rátáira pillantani: az első 1.7, az utóbbi 1.65 (2019-es adatok), és csökken.

Viszont magyarázó erővel bírhat arra az eltérésre, amit az USA LMBTQ népességében az etnikumok között mérhető. A fehérek és a nem-fehérek között van egy 1%-os eltérés az utóbbiak javára. Ez esetleg a nem-fehér etnikumok magasabb fertilitási rátájával összefüggésben állhat, hiszen ha átlagosan több gyerek születik egy családba, nő a valószínűsége a fiútestvéreknek, így a fiútestvér hatás érvényesülhet.

Az LMBTQ orientáció kialakulásában a genetikai faktor 8-25% a jelenlegi tudásunk szerint, ehhez jön hozzá vagy kombinálódik vele a prenatális hormonális hatás valamint az idősebb fiútestvér hatás. Ezek mind nagyon fontosak, de kizárólagosságuk állítása a tények megcsúfolása.

Érdekességként megemlítem, hogy Balthazart a fent linkelt cikkben így foglalja össze

a homoszexualitás, mint a természetben az állatoknál gyakori jelenség

bizonyító erejével kapcsolatos meglátásait:

Az azonos nemű partnerek közötti szexuális interakciókat (hím egy másik hímre vagy nőstény egy másik nőstényre mászása) elég gyakran megfigyelik az állatfajok széles körében. Ezek a viselkedések gyakran csak akkor jelennek meg, ha a fogság miatt (állatkerti vagy más fogságban tartott populációkban) nem áll rendelkezésre megfelelő ellenkező nemű partner, vagy ha a populációban a nemek aránya kiegyensúlyozatlan, vagy a domináns hímek jelenléte megakadályozza a nőstényekhez való hozzáférést.

Ezek a viselkedések nem jelentenek valódi azonos nemű preferenciát, hanem az ellenkező nemű megfelelő partner hiányában a szexuális motiváció kivezetésére szolgálnak. (kiemelés általam)

Ő is említ a cikkben olyan példát (nyugat-amerikai juhok), ahol ezeket a faktorokat kiszűrve is szignifikáns a homoszexuális preferencia aránya, de ha még ezen túl is vannak esetek egyes fajoknál, a sajtó ennek jelentőségét erősen eltúlozza a téma tárgyalásakor.

Nemi hormonok az ivóvízben

A gyógyszerfogyasztás növekedésével sajátos problémaként jelent meg a gyógyszermaradványok, köztük a nemi hormonokat tartalmazó készítmények, pl. a fogamzásgátlók maradványainak megjelenése a felszíni vizekben. Ha az ivóvizet felszíni vizekből vételezik, és nem tudják hatékonyan megtisztítani, akkor ezek a maradványok, akár nemi hormonok is, visszajuthatnak az emberi szervezetbe. Felvethető egy olyan összefüggés, hogy a nemi hormonok ivóvízben akkumulálódása, az ilyen vizek fogyasztása (akár ételeken keresztül) befolyásolhatja a babák, gyerekek későbbi szexuális irányultságát. Kérdésként merül fel, hogy ezek a hormonok halmozódnak-e a felszíni vizekben, ez ügyben történt-e valami különleges az érintett korcsoport születési éveiben, azaz 1990-2000 között, vagy koncentrációjuk többé-kevésbé stabil. Nem találtam átfogó kutatást, amely ezzel foglalkozott volna. Nem ismert előttem, hogy a briteknél vagy az USA-ban mennyire általános a felszíni vizek ivóvízként hasznosítása. Úgy tűnik, Magyarországon ez elenyésző, 4%, így nálunk ennek egyelőre nem lehet nagy hatása.

A nem elfogadó Amerika

Többen kifogásolták, hogy LMBTQ elfogadó országként írtam az USA-ról. Nos, ezt nem csak úgy kitaláltam. Míg 2008-ban enyhe többség, 52% gondolta azt az USA-ban, hogy a homoszexualitás "mindig rossz", szemben 38%-kal, akik szerint "egyáltalán nem rossz dolog", addig 2018-ban a "rosszallóak" aránya 32%-ra csökkent, és 58%-nak semmi kifogása. A fordulópont 2012-re esett. (Patterson, 2020)

A Gallup kutatásai hasonló tendenciákat mutatnak. 2008-ban az amerikai felnőttek 55 százaléka gondolta úgy, hogy a beleegyező felnőttek közötti meleg és leszbikus kapcsolatoknak legálisnak kellene lenniük. 2019-re ez az arány 73 százalékra emelkedett. Megítélésem szerint ezek a befogadó attitűd bizonyítékai.

Miért nem kutatnak?

Amikor a demográfiai adatokban dinamikát látunk, olyan lehetséges okok között kell keresnünk, melyeknél szintén megtalálható a dinamika, a feltűnő változás. A nemi orientációra a veleszületettségi tényezőkön kívül számos dolog van még hatással, ezek közül meghatározó a baba és a kisgyerek anyjához, apjához fűződő viszonya,a,  a fejlődése során őt ért élmények és traumák stb., de nem kizárt az epigenetikai hatások szerepe sem. Az viszont elég valószínűtlen, hogy 1990 és 2000 között – amikor az LMBTQ népességrobbanásban érintett korosztályok születtek – olyan mértékben változtak volna meg a fiatal családok nevelési szokásai, hogy ekkora növekedést váltottak ki.

Ha dinamikát látunk a szociokulturális környezetben, akkor ez a terület megérdemelne néhány fókuszált kutatást. Patterson és tsai hosszú, 436 oldalas munkája, az "Understanding the Well-Being of LGBTQI+ Populations" még 2020-ban is csak így értetlenkedik (57.old):

Az LMBT-identifikáció növekedése valószínűleg annak az eredménye, hogy az SGD-populációkban [értsd: SGD = sexual and gender diversity, azaz szexuális és gender sokféleség] több ember hajlandó és képes arra, hogy önazonosságot vállaljon és láthatóvá váljon. Számos demográfia adatforrás elemzése azonban azt mutatja, hogy ezek a növekmények nem egységesek szexuális irányultság, identitás, életkor, rassz vagy etnikai hovatartozás szerint. A bizonyítékok különösen arra utalnak, hogy az LMBT-identitás növekedése a biszexuális emberek, a nők, a fiatalabb felnőttek, valamint a faji és etnikai kisebbségek körében jelentősebb.
Sajnos továbbra is kevés olyan kutatás létezik, amely megmagyarázná, hogy egyes csoportok miért hajlandóak nagyobb mértékben felfedni LMBT-identitásukat. [kiemelés általam]

Kizárólag csak az írható le, hogy a növekedés az előbújás következménye. Egy olyan társadalmi környezetben, ahol a woke progresszió egy rosszul megfogalmazott mondat, egy nem tetsző kutatási projekt miatt teljes oktatói vagy kutatói karriereket, egzisztenciákat tesz tönkre, semmisít meg, ki lesz az a bátor vitéz, aki pályázatot nyújt be egy esetleg non-PC eredménnyel végződő kutatásra? Kinek van kedve a nyilvános kövezéshez? A kutatók kiemelkedően okos emberek és nem saját maguk ellenségei. Egy megmérgezett értelmiségi légkörben, ahol gyakran a kollégák gyűjtik a szövetségeseket az áldozat nyilvános kivégzéséhez, ne várjunk objektív és elfogulatlan kutatásokat érzékeny területeken.

És ha divat az LMBTQ, miért baj? Legfeljebb többen lesznek.

A nyugati társadalmak jelenleg is az alacsony születésszámok problémájával küzdenek. Németországban már a '90-es években megszületett az a stratégia, aminek kulminálódását 2015-ben láttuk. Tisztában voltak vele, hogy a 2010-es években eljön a nagy forduló, és a német munkavállalók százezrei mennek majd nyugdíjba minden egyes évben, és nem lesz, aki elfoglalja helyüket. Megszületett a kieső munkaerő bevándorlással való pótlásának terve, így a német befogadó attitűd nem szimpla jóemberkedés volt, hanem egy gazdasági terv része.
Ha az LMBTQ közösség a fiatalok között radikálisan növekszik, a korosztályban a gyereket vállalók száma egyértelműen csökken. A jelenlegi amerikai 15.9%-os LMBTQ arány a Z generációban már egy nagyon komoly jelzés. Még ha egy teljesen elfogadó társadalom minden mesterséges segítséget is megadna a gyerekvállalásukhoz, akkor is kevesebb gyerek születne. Ugyan felvethető az a kérdés, hogy az LMBTQ emberek számának nagyarányú növekedése miért jelentene problémát bármely országnak, de sok értelme nincs. Valahogy úgy van, hogy azért gondoljuk sokan, hogy nincs jogunk minden erőforrást felélni, csak magunk számára felhasználni, mert gondolnunk kell a gyerekeinkre, a civilizációnk túlélésére. Nem ismerek olyan kultúrát, mely kifejezett célul tűzte volna ki magának a lassú haldoklást. Vagy ez a kérdés csak a globális felmelegedés ügyében érdekes? Az aktív populáció számának folyamatos csökkenésével halmozottan jelentkeznek társadalmi és gazdasági problémák, amelyek levét lehet, hogy nem mi isszuk meg, de utódainkat egy-két generáción belül keserű sorsra ítélhetjük.

Számháború

Sokan legyintettek: csak szabadabban élnek a fiatalok, ezért nő a számuk. Kíváncsi lennék, van-e olyan határérték, mely számukra is jelzés lenne arra, hogy nem előbújásról van szó. Azt gondolom, elég sok logikai ellentmondásra hívtam fel a figyelmet az előbújás teóriával kapcsolatban a legfrissebb adatok fényében, melyeket nem 1000 főn, hanem nagy mintákon mértek. De mégis mekkora lenne ez a határérték? 19% vagy 24%? Esetleg 50%? Mert akár 49%-os nem-heteroszexualitást is ki lehet mérni, főképpen kellően kicsit mintán és esetleg metodikai hibákkal.
Az IPSOS 2021-es online kutatása is jó példa erre. Ebből megtudjuk, hogy Magyarországon 2% vallja magát transzgendernek (globálisan 1%, de a Z-generáció 3%), 3% homoszexuálisnak, és 9% billegő. Mindezt egy online kutatásban, 500 fő megkérdezésével, az IPSOS által közölt hitelességi intervallum +/-5 százalékpont. Köszönjük, hogy megtudtuk a tényt, hogy mértetek.
Bailey, az LMBTQ demográfiai kutatás "pápája" így ír a misztikus 10%-os homoszexualitási arány elterjedéséről:

[Kinsey kutatása (1948) szerint] a férfiak körülbelül 10%-a volt többé-kevésbé kizárólagosan homoszexuális legalább 3 évig felnőttkorában - innen származik a "10%-a az embereknek homoszexuális" állítás, amelyet gyakran hangoztattak, amíg a közelmúltban végzett reprezentatívabb felmérések alacsonyabb arányokat nem támasztottak alá.

Kinsey valósággal sokkolta a közvéleményt a túlméréseivel, de azért Bailey is kivette a maga részét a számok felpumpálásából a torz mintavételezésű iker- és testvérkutatásokkal a '90-es években, többek között neki is köszönhetjük azt a pár éve cáfolt, de azóta is nagy hanggal hirdetett hiedelmet, hogy a homoszexualitást 50-60%-ban a genetika határozza meg.
A tudósok is emberek, és néha az adatok arra hajlanak, amerre szeretnék. Baileyt fentebb már idézett, 2016-os írásában már kifejezetten nem érdekli a nem-heteroszexualitás kialakulásának oka, mert "túlpolitizált" és szerinte csak ezeknek az embereknek a jólétével kell foglalkozni. Korábban nagyon is érdekelte, mióta cáfolták a nézeteit nagy mintán, ez a fókusz hirtelen elveszett.

Akárhogy is, valóban lényeges kérdés az LMBTQ emberek jóléte. Ezzel foglalkozni kell, de az együttérzés kihasználása visszaélés. Az a tragédia, hogy ennek a történetnek az LMBTQ személyek csupán áldozatai, mert az LMBTQ népszerűsítést nem ők végzik, hanem a nevükben egyes szervezetek.  A kormány most keményen beszállt ebbe az ügybe. Az LMBTQ emberek pedig két tűz közé szorultak, a két fél lövi egymást a lövészárokból, de ők vannak kint a mezőn.